Háztáji természetvédelem

  Nagy őrgébics. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Volt egy utam a Kis-Zagyva-völgyön keresztül. Szép a táj, nézelődni mindig lehet út közben, gyakran látni szarvasféléket, rókákat, néha vaddisznókat is, madarakat meg száz százalékos biztonsággal, főleg hollóra számíthat az ember. Van egy nagy, térségi hulladéklerakó a közelben, az vonzza az énekesmadarak óriását. Most is több példányt láttam, végigkísértek az úton. A fekete madarak ellentéteként a Cruxx Gemina vizén egy hófehér bütykös hattyút láttam. Nem emlékszem, hogy valaha is megfigyeltem volna itt. A nagy őrgébics is előkerült, idén még csak egyszer került elém. Évek óta szinte minden télen látni itt egy-egy példányt, aztán, hogy ugyanaz a madár-e, vagy valamiért tetszik nekik a hely, nem tudom. Hollók nászröpte. Január közepén sem meglepetés. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A karvaly is ugyanott volt, ahol szokott, egy fán üldögélt az út mellett a völgyfőnél. A közelében csapatnyi citromsármány és mezei veré...

  Esett egy ujjnyi hó, aztán el is olvadt, jó tapadós, nyakig érő sár maradt utána a Mátraalján. Udvarrendezésre készülve az esővízgyűjtőket át kellett rakni, az október óta mozdítatlan tartályok alatt pedig bőségesen felszínre jutott a tavalyi avar a szemközti szomorúfűzfáról. Vörösbegy portréja. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A lényeg: telel a kertben egy vörösbegy:a pusztuló tuják és a sóskaborbolyák alatt látom leginkább, a magyalt is járja, a talajtakarónak hagyott növényi törmelékben mindig találhat valamit. Rovarokat, bábokat, petéket, fagyott gilisztát. Sovány táplálék télidőben, de a bogyókkal kiegészítve elég egy vörösbegynek; ha nem így lenne, odébbállt volna. Egyébként november táján még több példány volt, talán öt-hat is telelt a környéken, csak amiket láttam. Aztán csapadékvíz-elvezetés nemes céljából a szemközti oldalon az árkot betonelemekkel bélelték ki, csak úgy mellékesen lepusztították a növényzetet is mindkét oldalán. A vörösbegyekből nem s...

  Szürke gém a ködben. A kép nem a történet helyszínén készült. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Volt egy hosszabb utunk tegnap, pesti céllal. Korán indultunk reggel, még sötétben, ujjnyi hóban, szitáló köd mellett. A széncinegék már éltették a tavaszt, de út közben a kerítéseken üldögélő egerészölyveket is már csak az autópálya mellett lehetett meglátni. Madártani szempontból a főváros nem tartozik az említést érdemlő célpontok közé, egy áruházi parkolóban várakozva mégis láttam egy érdekes találkozót: Dunakeszi felől berepült a légtérbe egy szürke gém. A szürke reggelen alig lehetett látni, hogy S-alakban tartja a nyakát. Azután a fejünk felett egy dolmányos varjú repült el, egy szarka pedig keresztezte a röptét. Ez a három faj kifejezetten gyakori, de így együtt látni őket egy utca feletti légtércsíkban, mégiscsak érdekes. Legalábbis nekem. A visszaút madármegfigyelés szempontjából jobban sikerült, de arról majd később. Mindenesetre a kertben a széncinegék később...

 Néha, egy-egy beszélgetésből kiderül, hogy a verebek sokak kedvenc madarai. (Nekem nincs ilyen, mindegyik a kedvencem.) Aztán, hogy az a veréb házi-e vagy mezei, nem nagyon derül ki. Mezei veréb az etetőn, mögötte egy széncinege.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  Nem tudom, hogy mi a népszerűség oka, leggyakrabban azt hallani, hogy találékony faj, a jég hátán is megél. Régebben ez igaz is lehetett, vagy húsz éve azonban a városi házi verebek létszáma nagyot zuhant, valahogy 2020 körül erőre kapott valamelyest az állomány, az utóbbi egy-két évben megint ritkábban látom őket. Bármerre járok, figyelem a madarakat, a házi veréb mind szerényebb létszámban mutatkozik. Szakember legyen, aki tudja az okát. A mondás szerint amíg lócitrom van, veréb is van. Csakhogy a lócitrom már sokkal régebben ritkaság, mint a belőle táplálkozó veréb nép... Mint említettem az elején, akiknek a veréb a kedvence, annak sokszor fogalma sincs arról, hogy környezetünkben a házi és a mezei ver...

 A madáretetőn egészen biztosan számíthatunk kékcinege felbukkanására. A nagyobb, valószínűleg a költési időszak végétől családi kapcsolatban járó széncinegéhez jó eséllyel csatlakozik két-három példány. Kékcinege. A hím és a tojó egyforma ránézésre. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Az etető közelében kihelyezett A-típusú odúban van esélye a megtelepítésének, de a költés időszakára területet foglaló széncinegék táplálékkonkurenst látnak bennük, a kisebb termetű madarakat könnyen elűzhetik. Így aztán ritka az olyan hatalmas kert, ahol a két faj fészekodúi megférnem egymás mellett. Tehát választanunk kell, hogy melyik fajt részesítjük előnyben, az A-odú 28 milliméter átmérőjű bebújónyílása egészen biztos, hogy szűk a fészkelőhely tekintetében rendkívül találékony és életképes széncinegék számára. Kékcinege. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A madáretető más vendégei: Széncinege ; Barát cinege ; Rigófélék ; Megyvágó . Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotói ©  

 Apró termetű cinegefaj, főleg a természetes élőhelyek közelében jók az esélyek, hogy rámegy a madáretetőre. Városi környezetben előfordulhat, hogy egyáltalán nem is jelentkezik. A nagyobb, vegyes madárcsapatokhoz általában csak két-három fenyves cinege csatlakozik.  Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már hosszú évek óta rendszeres látogatója az etetőmnek, de az ezredfordulóig megesett, hogy évekig sem láttam. Az apró termetű cinegefajok számára alkalmas, A-típusú fészkelőodú alkalmas számára, de kertben még sosem tapasztaltam költését; ez persze nem azt jelenti, hogy nem is fordul elő. Mindenesetre a fürge madárkát nagy öröm az etetőn látni! A madáretető más vendégei: Széncinege ; Kék cinege ; Barát cinege ; Rigófélék ; Megyvágó .   Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója ©

A bogyósok, a dísznövények egy része már metszhető. Fotó: Pexels  A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) arra figyelmeztet, hogy még a költési idő kezdete előtt kell elvégezni a kertekben, parkokban, fasorokban a növényzet visszavágását . A tél végi, kora tavaszi időszak egyébként is a metszés időszaka, fontos, hogy időben megtörténjenek ezek a munkák, nem csak természetvédelmi, hanem a gyümölcstermés szempontjából is.  A szakszerű metszés külön tudomány, érdemes róla hozzáértőktől tájékozódni , bár az is tény, hogy a gyakorlatot nem pótolja semmi. A csonthéjasok - meggy, cseresznye, mogyoró, mandula, kajszi és őszibarack, szilva - metszésével várni kell, amíg rügyes állapotba nem kerülnek. A kiszámíthatatlan téli végi időjárás miatt erre ma már nem lehet időpontot ajánlani, de tény, hogy a munka mindenképpen a költési idény előtti időszakra esik. Fotó: Pexels  Előbbi mellett az épületfelújítások megkezdése is fokozott figyelmet követel, főleg a fecskefész...

Nagy kócsag portréja. Nem az írás helyszínén készült kép. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Idén először láttam nagy kócsagot. Nem meglepetés a Zagyva-völgyben, de február elején, alacsonyan a négysávos 21-es számú főút felett, a felszálló ködben megpillantani a fehér madarat nagy öröm volt. Máskor, főleg az őszi és a tavaszi vonulás idején akár több példány is járja a lucernatarlókat, egerekre, pockokra, más zsákmányállatokra lesve, gyakran más gázlómadarak társaságában. Nem ritka, ha szürke gémekkel együtt látni őket, amikor itthon vannak, a fehér gólya sem meglepetés. Az viszont ritka alkalom, ha fekete gólyával mutatkoznak együtt. Persze két fajnál többet együtt látni egy lucernatarlón már kivételes élménynek számít! Nagy kócsag. Nem az írás helyszínén készült kép. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Lehet egyébként, hogy volt még egy példány a 21-es mellett, nem láttam jól vezetés közben, a bokrokon túl. A szántóföldeken valamit karóra kötözött fehér fóliazsákokkal jelölnek m...

 Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a kertünket viszonylag gyakran felkeresik az őszapók. Parányi madárkák, diónyi testtel és jó hosszú farokkal: utóbbi miatt az egyik népi neve dorongos őszapó, dorongfarkú cinege Herman Ottó gyűjtése alapján. Őszapó. Fotó: Pixabay Ma is meglátogattak, a szomszédból érkeztek egymás után, meg tudtam számolni őket: már csak hatan vannak .Ősszel még tíz körüli létszámmal érkeztek, azóta áldozatul eshettek a környéken kóborló macskáknak, a naponta többször is látott karvalynak, meg még ki tudja, miféle más ragadozónak. Régen, amíg nagy fenyőfáink voltak a kertben, rendszeresen költöttek is jól elrejtett fészkükben, még többször azonban csak próbálkoztak vele. A fészekaljaik általában szajkó támadásának estek áldozatul, egyszer csak ott találtam a levert fészket a fák alatt... A fészek egyébként a legkiválóbbak  közé tartozik, ha egyszer előkerülnek a régi feljegyzéseim, írok még róla. Az őszapók rámennek a madáretetőre is, a cinegegolyó me...

 Tavaly és tavalyelőtt mindennapi vendég volt a kertben az ökörszem, leginkább a kivágott fák és bokrok halomba rakott gallyai között, meg a bontott faanyag szó szerint ház méretű kupacában bujkált. Ezek rejtekhelynek is kiválóak voltak, mellette telelő rovarokat, bábokat és petéket, pókokat találhatott az emberi szemnek valamiért kellemetlen, rendezetlen viszonyok között. Ökörszem. Az etetőre szoktatható, de a siker nem garantált. Fotó: Pexels  Ősztől kora tavaszig gyakran láttam, a 6-7 gramm súlyú, parányi madárka néha karnyújtásnyi távolságból is. Idén nem jelentkezett, kétszer hallottam ökörszem csettegését a kerten túli, elhanyagolt szőlőből. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tanácsokat is ad a parányi madárka kertbe való csábítására. Az esélyeket javítja, hogy a télen tápláléka után kóborló madár sokfelé, a lakott területeken is felbukkanhat. A különleges életmódot folytató ökörszemről így írnak:  " Inkább egér, mint madár Az ok elsősorban az, hogy az...

Balatoni napkelte. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív Különleges, a Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozó vizes élőhely a Balaton: október 1-től április 30-ig tart a védettsége. Az idegenforgalmi idényben nem is annyira érdekes, bár a nyitott szemmel járó madármegfigyelő olyankor is sok érdekességbe belefuthat.  Lecsap zsákmányára a danka sirály Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív Vonulás idején, vagy akár télen is még érdekesebb a tó: madarak a balatoni strandon , a Balatonedericsi Afrika Múzeum bejegyzésében. A Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozó vizes élőhelyeiről szóló bejegyzést itt találod. Andrásfalvi-Faragó Zoltán a szerző fotója ©

 Február 2-a a Vizes Élőhelyek Világnapja: ezen a napon írták alá 1971-ben az iráni Ramsar városában a Ramsari Egyezményt . Célja a vizes élőhelyek, legyenek tengeri, folyó- és tóparti területek, vagy mocsarak, lápok, vizenyős rétek megóvása. Azóta 172 ország csatlakozott az egyezményhez, több mint 2500 területtel, mintegy 250 millió hektáron. A vizes élőhelyek valószínűleg leggyakoribb faja a tőkés réce. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Magyarország 1979. augusztus 11-én csatlakozott a Ramsari Egyezményhez, jelenleg 260 ezer 669 hektárnyi terület tartozik hatálya alá. Egyik érdekessége a Balaton: csaknem 60 ezer hektárjával ez a legnagyobb ramsari terület a Kárpát-medencében, de csak október 1-je és április 30-a között, az idegenforgalmi szezonon kívül. Az őszi-tavaszi vonulás idején és telelésben így is hatalmas szerepe van. A másik a Baradla: az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében lévő terület a Barandla-barlang földalatti patakjára és felszíni vízrendszerére is vonat...