Háztáji természetvédelem

 Augusztus első napjaitól bizony előfordult, hogy üresen láttam a gólyafészket a főút mellett. A két fióka kirepült, július végétől próbálgatták a szárnyaikat, felemelkedtek a levegőbe, aztán egyszercsak elrugaszkodtak a biztonságot jelentő gallyfészekből. Megindulnak a nagy vándorútra, ami akár a Fokföldig is vezethet, az út közben tett, élelemszerző kóborlásokkal együtt oda-vissza 20 ezer kilométer is lehet. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Egy darabig, úgy egy hétig még vissza- visszajártak, gyakran valamelyik szülő is ott álldogált a szomszédos villanyoszlopon, vagy a fészekre is rászállt. A mezőkön még ott járnak ilyenkor.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Lehet, hogy néha, rövid időre még hazalátogatnak, de a fehér gólyák augusztus közepén már csapatokba verődnek, hogy a nagy parancsnak engedelmeskedve meginduljanak dél felé. Visszavárom őket! Kelep Elek elköszön márciusig.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és r...

Kisvakondnak vége... Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  

  Reggel öt füstifecske repült el a kert felett, két öreg madár és három fiatal. Nagy öröm látni őket, főleg, hogy egy ismerős fészekből csak két fióka repült ki nemrég. Ez azt jelenti, hogy volt a közelben másik sikeres fészekalj is. Azért inkább azt remélem, hogy ez egy másik család volt, három fiókával. Fiatal füsti fecske. A farokvillája jóval rövidebb, mint a felnőtt példányoké.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A vadgerle ma már nem kurrogott, a sárgarigót sem hallottam ma reggel, a fehér gólyák fészke is üres volt, bár ez nem az első eset; még visszajárnak a hosszúcsőrűek. A zöld küllők, a nagy fakopáncsok, a szajkók és a két, lakott területeken költő fecskefaj jelezgetése a leggyakoribb madárhang. Egy másik fiatal. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár . ...

 Augusztus lett hirtelen idén is... A reggel szinte már néma, néha a nagy fakopáncsok és a zöld küllők kiáltanak, a tengelicek, a kenderikék, a széncinegék jelezgetnek egymásnak. A rovarvilág megélénkült, éppen a népszerűtlenebbik része. Rengeteg a darázs, a bab között egész poloskaóvodát láttam, a fehér molytetű is mindenfelé szívogatja a növények nedveit. A természet azonban ilyen gyönyörű: Aszaton osztozkodók. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Bogáncslepke bogáncsvirágon. Tud valamit a szép rovar.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Bálák az Ipoly-völgyben. A környéken újra költ a szalakóta.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Csíkos pajzsospoloskák a vadmurok virágán.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Nézz be hozzám:  itt.  

  Ijedeztek a tujákon és alattuk keresgélő verebek, gondoltam, hogy valami ragadozó, leginkább macska jár a közelben, Nem tartott sokáig a riadalom, a nagy, vagy 30-40 példányból álló csapat távozott a legközelebbi baromfiudvar felé. Karvaly röptében. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  A vadgerle kurrogott a szőlők felett; napok óta nem hallottam, de most újra megszólalt. Sárgarigót viszont nem láttam-hallottam, ez volt idén az első ilyen délelőtt. A madárvilág a szokásos volt, a két harkályfaj mellett szajkók, egy szarka, több csapat kenderike látogatott meg. Háztetőn leskelődő. Fotó: Pexels Aztán egyszer csak leröppent valami a vérszilvafára... Egy kis hím karvaly érkezett, pár percig mozdulatlanul nézelődött, biztos látott engem is a padon, de nem törődött velem. A környék apró madarai nem vették észre, nem riadozott semmi. Fán pihen a ragadozó. Fotó: Pexels A karvaly a végén tollászkodott egy kicsit, aztán a toalett rendezése után még körülnézett, utána alacsonya...

Elnémult a természet, egyre kevesebb hang üti meg a fülemet a kertben nézelődve, bár a szajkók jelezgetnek egymásnak, a sárgarigók is itt vannak még, a két fecskefaj meg- megfordul a házunk felett, a tengelicek is elbeszélgetnek egymással röptükben, ahogy a gyurgyalagok is. Beszélgetnek a magasban a gyurgyalagok: kirepült a fiatalok nagy része, de még nem hagyták el a költőfalakat, sokat mozgolódnak ez idő tájt. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Ma a kertben egy kis poszáta csettegett az éréskor leszüretelt vérszilvafán , jött a nagy fakopáncs, - azután nem tudom mit láttam. A szürke gém hangjára emlékeztető kiáltás után két fehéren villogó szárnyú, örvös galamb méretű madár repült dél felé, gyorsak voltak, nem sokáig mutatták magukat. Talán kiderül még, mik voltak. Egyszer, régen, fiatal koromban a szüleim kertjében voltam, amikor valami furcsa, repedtfazék hangon megszólalt a magasban. Négy kaszapengeszárnyú madarat láttam, nem tudtam, mik. Aztán sok évvel később Herman...

Lepkeportré. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Bogáncslepke pihen összezárt szárnyakkal a napsütésben könnyen felmelegedő köveken. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Héjakút mácsonyák. A nagy szárazságban többségük már el is virágzott július utolsó napjára. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Búcsúzik a július. Nádszál mögött megy le a nap. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán     Néhány emlős- és hüllőfaj mellett számos madár- és rovarvendége van a kertnek: Nagy gyöngyházlepke,  Kardos lepke ,  Földi poszméh,  Darázscincér faj , kis szarvasbogár   nagy szarvasbogár .  Nézz be hozzám:  itt.  

 Balra fényképezőgép, jobbra távcső, középen én magam a les ülésdeszkáján. Deszka, mert túlzás lenne a pad magasságába emelni, azaz a „kissé kényelmetlen” kategóriába… Nem akasztom a nyakamba sem a gépet, sem a távcsövet, ne koccanjanak, ha valamelyikkel kapkodnék. Őzekre várva. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A polár felsőt a magasles palánkjára terítem. Enyhe az este, nem lesz rá szükség… Amíg a szúnyogok elő nem jönnek. Azután, mielőtt még elfelejtem, némítom a mobilt. Napokig a kutyának sem jutok eszébe, most azonban, amikor tényleg zavarna, biztosan hív valaki… A nap még hosszú július végén, későn sötétedik. Egyedül vagyok és társam a remény, hogy közel merészkedik majd valami: üzekedésre készülő, vagy már üzekedő őzekre, fiatal, tapasztalatlan rókákra számíthatok a Karancs nyugati nyúlványán. Esetleg magáról megfeledkező fácánra, mezei nyúlra, bár két utóbbi ritka a mi erdős-völgyes vidékünkön, mégis minden sétámon jó eséllyel látok egy-két példányt. Mezei nyulat látni mindig...

Ma kora reggel nagy meglepetés ért, miközben az udvari padon kávéztam. Nézegettem a madarakat, mint ilyenkor mindig. A július végén szokásos látogatók járták a kertet és a levegőeget, a természet még nem némult el teljesen. A sárgarigók jelezgetnek egymásnak, flótázás már nem volt ma.   Jégmadár. Sajnos nem most készült a kép. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Jönnek-mennek a kenderikék, a meggyvágók, a tengelicek, a gyurgyalagok, a szajkók, előbb hallani a hangjukat, mint látni őket... Vadászgatnak a közelben a házi rozsdafarkúak, a levegőben jönnek-mennek a molnár és a füsti fecskék, megfigyeltem nagy fakopáncsokat és zöld küllőket is. Házi veréb bőven van, a balkáni gerlék még huhúkolnak is. Pár széncinege is rendszeresen jön hozzánk... Sajnos ez sem most készült kép. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Aztán ma reggel, bögrével a kezemben, mit láttam? Elröppent az udvar felett - egy jégmadár. A meglepetés nagy volt, szerencsére elég közel volt, mert különben nem hitte...

 Kora reggel volt egy kis eső, a hajnal hűvös volt, szinte őszies. Éppen azon elmélkedtem, hogy már csak a sárgarigó flótázik néha, más madárdalt nem hallani. A sarlósfecskék talán már el is vonultak, jó ideje nem láttam őket arra, amerre én járok. A vadgerle sem kurrog napok óta... Sarlósfecske. Fotó: Pexels  Nem néma persze reggel a reggel, házi rozsdafarkúak, házi verebek, szajkók, szarkák, seregélyek, széncinegék, tengelicek, kenderikék jeleznek egymásnak a környékünkön és persze riasztanak is, ha van rá okuk.  Aztán estefelé bekörözött a házunk fölé négy sarlósfecske. Öröm volt látni őket, kicsit olyan, mintha meghosszabbították volna a nyarat. Aztán a következő pillanatban a trombitafolyondár szövevényében pirregni kezdett az őszi bogár. Július van még, a nyár legjava, de egy ideje már szól ilyenkor. A klímaváltozás előtt még megvárta az augusztus végét. Vagy legalább már a közepét... A pirregő tücsköt megnézheted itt . 

 

 Valahogy áprilisban elkezdtem számolgatni, hol és mit látok elgázolva. Aztán valahol eltévesztettem, az útjaim is megritkultak, de egy 30 kilométeres szakaszon legalább tucatnyi sünt láttam elgázolva tavasz óta. A fekete rigókra is rossz idők jártak, borz is volt négy-öt. Róka viszont csak kettő. Az több szokott lenni. Tapsi bevégezte... Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Most egy újabb mezei nyúl került elém, idén már a negyedik. Ez azonban kifejlett példány, a másik három süldő nyulacska volt. Persze végezhetett vele ragadozó is, vagy ki tudja, kicsoda, micsoda, mindenesetre az aszfalton találtam Sámsonháza és Tar között, nem messze a 21-es főút felhajtójától. A fejénél és a nyakánál már kikezdték a varjúfélék.  A békák különösen nagy veszélyben vannak, ha aszfaltutat kell keresztezniük. Egyikük pusztulásáról írtam itt . A borzokat és a nyesteket sem kíméli a forgalom, ahogy a fiatal nyulakat sem.