Bejegyzések

Sárgalábú sirályok nagyvárosi paradicsoma (Fotókkal)

Kép
 A napokban jöttünk haza Rómából ; szép volt, jó volt, sok csodát láttunk, nagy részt persze épített környezetet, meg művészeti alkotásokat. Ezek mellett is próbáltam észrevenni a természetet is , ami nem mindig könnyű egy nagyvárosban, erről a mandulafenyőkről szóló bejegyzésben is írtam. Barátságos fotózkodó a Tevere mellett. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Ami a madárvilágot illeti, itt is rengeteg parlagi galamb, szinte mindenfelé rikácsolnak a kis sándorpapagájok. Mellettük talán a legfeltűnőbbek a sárgalábú sirályok. Sárgalábú sirály portréja.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A Tevere mellett tucatszámra tanyáztak, feltűnően szelídek voltak, akár pár lépésnyi távolságból is hagyták fotózni magukat. A Palatinus-dombon pihengetett ez a példány.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A folyópart mellett láttam példányokat a Vatikánban is: a kertekben a zöld gyepen sétáltak táplálékra lesve, a Szent Péter téren pedig a két szökőkút felső részén ülve élvezték a ...

Mediterrán mandulafenyők: megragadják a tekintetet (Fotók)

Kép
 A napokban jöttünk haza Rómából; szép volt, jó volt, sok csodát láttunk, nagy részét persze az épített környezetből. Ezek mellett is próbáltam észrevenni a természetet is, ami nem mindig könnyű egy nagyvárosban. Róma adottságai azonban kiválóak, - nem véletlenül lehet ott, ahol van, - a nyári hőség ellenére is zöldelltek a parkok, a kertek, a balkonok. Közel a tenger, a hegyekből kiváló, iható forrásvíz érkezik a városba, a köztereken bárki számára elérhető. A növényzet talán legfeltűnőbb képviselői a mediterrán mandulafenyők. Fasornak, ligetnek, szoliternek is sokfelé ültetik ezeket a gyönyörű, fiatal korukban gömb, később esernyő formájú koronát növesztő örökzöldeket. Kilátás az Angyalvár alatt húzódó parkra. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Forum romanum, a romkerten túl álló mandulafenyőkkel. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Impozáns látványt nyújtanak az idős példányok. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A Vatikáni Múzeum udvarán álló példányok. Fotó: Andrásfalvi-Fa...

Tücsökzene, bőgés, baglyok: a hajnal hangjai (Fotókkal)

Kép
 Hajnalban a nyitott ablakból meghallgattam a kora ősz hangjait. A tücskök ciripeltek, néha az őszi bogár kontrázott nekik egy-egy bús kri-kri-kri-vel. Nem csak pár kuvik, hanem legalább egy erdei fülesbagoly is itt vadászgatott a kertek végében, a nagy dió- és cseresznyefákkal valami ligeterdőnek tűnhet a környék a szemükben. Aztán egyszer csak belebődült a szinte teljes sötétségbe egy gímbika. Gímbika tarvadakkal. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  A hang a völgy felől jött, a főutcáról, lévén közelebb, biztosan jobban lehetett hallani. A Mátra-bércen is lehetett bőgés, de a szél, bár nem volt erős, most másfelé vitte a hangot.  Gímbika fogyó fények mellett. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  Persze így is szép élmény volt! Azért szerencsésnek mondhatom magam: amíg emeleten laktunk, ott is hallgathattam az erkélyen állva szarvasbőgést, már amikor nem nyomta el a város zaja. Hajnalonta még nem nyomta el, olyankor ott is nagyobb volt a csend, bár lénye...

Kora őszi vadvirágok a Mátrában (Fotókkal)

Kép
Szártalan bábakalács. Különleges, védett növény, a Mátrában még vannak állományai.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Őszi kikerics. Néhol tömegesen virít a kaszálókon, tisztásokon, legelőkön. Nem védett növény.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Szamárbogáncson nektárt gyűjtögető házi méh.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Esett egy jó eső, a természet szinte megújult (Fotókkal)

Kép
Az erdő szeme a bükkfa törzsén keresztül lát. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán  Jó nagy eső volt reggel. A nagy nyári aszályban már sárgulni-barnulni kezdő lombok szinte megújultak, üde szépségében pompázik az erdő. Szeptember van persze, ez nem tart sokáig. Azért egy gombaszezonnak nagyon örülnék... Eső után kisütött a nap a bükkösben. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Bükklevél mohaágyon, bunkós agancsgombával. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

A nagy út előtt (Fotókkal)

Kép
Kisboldogasszony-napja van, szeptember 8-a. A szarvasbőgés fő időszaka is ez idő tájt kezdődött régebben, de ez is sokkal kiszámíthatatlanabbá vált mostanra, biztosan a klímaváltozás teszi. Ez a nap a népi kalendáriumban fecskehajtó nap, Kisboldogasszony után már ritkábban látni a három hazai fecskefajt, hogy aztán a hónap végére elvonuljanak az utolsó példányok is.  Fecskék a villanydróton, 1972-ben. A kép készítésének helye ismeretlen. Fotó: Fortepan/Fortepan   Támasztékot talált fészkének ez a molnárfecske pár az erdélyi Torockón. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív

Fecskehajtó Kisboldogasszony (Fotókkal)

Kép
 Ma még láttam egy csapat molnár fecskét a Mátraalján. Kisboldogasszony , a Szűzanya születésnapja szeptember 8-a , de az egyház, lévén holnap hétfő, ma ünnepelte. A népi mondás szerint ez a fecskehajtó nap is, ami után nagy tömegben már nem nagyon látunk fecskéket. (Sajnos ez az állomány fogyása miatt is van...) Az utolsó, északabbra költő csapatok azért még a hónap végéig megfigyelhetők. Molnár fecskék gyülekeznek a villanydróton. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív   Nappali pávaszem . Késő őszig is repülhet, aztán rejtekhelyekre, pincékbe, barlangokba húzódva telel, hogy kora tavasszal az első repülő nappali lepkék között örülhessünk a neki. No meg a kikeletnek .  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív Szártalan bábakalács a Mátrában . Védett növény. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív A parti fecskék állományfogyása már régen jelezte, hogy gond lesz a klíma felmelegedése miatt.

Szokatlanul világos színű seregély (Fotókkal)

Kép
 Nemrég raktam ki egy bejegyzést színhiányos, leucisztikus tőkés récékről . A napokban Rómában jártam, a Colosseum előtt pedig, egy kis füves területen két seregélyt figyeltem meg: az egyik szokatlanul világos színű példány volt. Ha jól gondolom, tollazatán a melanin hiánya látható. Szokatlanul világos színű seregély. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Nászidőszakban.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán archív  

Elfogynak a parti fecskék, változik a klíma (Fotókkal)

Kép
 Régen jelezték már a madarak állományváltozásai a Kárpát-medence időjárásának átalakulását: a parti fecskék állománya a tizedére esett vissza az elmúlt bő 30 évben. Parti fecske. A Tisza-menti nagy telepek költőállománya a tizedére fogyott. Fotó: Pexels  Az általam nagyra becsült dr. Szép Tibor professzor úr, akivel még a múlt évezredben volt szerencsém találkozni is a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület egyik rendezvényén, nyilatkozott erről a témáról: itt . Parti fecske ághegyen. Fotó: Pexels Mint a professzor úr mondta: a parti fecskék megfogyatkoztak, más fajok azonban az enyhébb telek miatt kedvezőbb helyzetbe kerültek. Utódaik között lehetnek azok az egyedek, amelyek képesek lesznek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. A felmelegedés egyik nyertese az örvösgalamb lehet. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Újabb madárvendég a kertben (Fotókkal)

Kép
 Meglátogatott egy szürke légykapó. A Mátraalján sem ritka madár, de a kertben most először figyeltem meg. A lakott területeken sem ritka faj. Salgótarjánban például üresen álló lakások erkélyein is költ néhány pár. Zavarás jó esetben semmi, macskaveszély nincs, a többit megoldják a madárszülők. Szürke légykapó az ághegyen. Leginkább így lesi zsákmányát. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán   Néha a földre is leröppennek. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Nemrég kirepült és éhes fiókák a szüleiket várják. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Esővel búcsúzott a nyár (Fotókkal)

Kép
Esővel búcsúzott a nyár. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Víz gyűlt össze a héjakút mácsonyán. Nem véletlenül kapta a nevét. Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán Végre esett, ráadásul egy szürke légykapó is meglátogatott.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Hová tűntek a kis rókalepkék? (Fotók)

Kép
 Régen, úgy ötven éve mifelénk a kertek egyik gyakori rovarja a kis rókalepke volt. A két leggyakoribb ültetett növény meg a büdöske és a vasvirág , legalábbis mifelénk így hívták őket; mind a kettőnek van több neve is. A büdöskét sokan tisztelik az elegáns  bársonyvirág  néven. A vasvirág - nem az ékes vasvirágról van szó - hivatalosan  rézvirág , pompás rézvirág , vagy zinnia , amit cíneának mondtak az öregek. Kis rókalepke. Ma már igazi ritkaság, évek eltelnek úgy, hogy egy példányt sem látok.  Fotó: Andrásfalvi-Faragó Zoltán A lényeg, hogy mind a kettőt magról vetették a járdák, kerti barázdák, zöldségágyások szélére; gyerekfejjel úgy gondoltam, hogy dísznek, aztán később megtudtam, hogy védőnövénynek is kiválóak bizonyos kártevők ellen, másrészt a beporzókat is a kertbe vonzzák. Ezeken aztán tucatszámra táplálkoztak a kis rókalepkék. Az idő tájt még kötelező volt - emlékeim szerint a tanév vége felé - a biológia órán bemutatandó rovargyűjtemény a felső...